7. Mi történt még az első bangkoki lépéseink után?



Itt-ott megkérdeztük a helyieket, hogy mi keltette fel a turisták érdeklődését. Az angol nyelvtudásuk szintjéről nem is nyilatkozom, mindenesetre magas fokon sikerült elirányítaniuk minket Bangkok legérdekesebb látnivalóihoz. Egy másik tuk-tuk sofőr a Chao Phraya folyóhoz vitt minket, és azt ajánlotta, hogy szálljunk fel egy hajóra, ahonnan teljesen más helyeket fedezhetünk fel a fővárosban önállóan. A titokzatos templomoktól kezdve a színes szállodákon és épületeken át egészen a folyó körüli házakban élő helyiek életéig, akiknek az első lépése otthonról egyenesen a vízbe vezet. Még mindig emlékszem arra a látványra, amikor az egyik folyóparti kunyhóban egy kisgyerek masszírozta az extázisba esett kutyát, aki a nyelvét kidugva lötyögtette. Ez Thaiföld. Színes. Igazi tündérmese, igazi szereplőkkel, még a turisták is részt vesznek benne. A Chao Phraya folyót úgy fogadtuk el, mint egy kétoldalas érmét. Az egyik, a nappali, amely nagy nyomorúságot és piszkos vizet mutat, az esti csillogás és a látványosság csónakok és hajók fényei. Később mindezekről az érzésekről újra szó lesz, de ennél bájosabb mocskot, szagot és rendetlenséget még nem láttam. Az ember annyira hozzászokik ehhez a képhez, hogy legszívesebben ott élne, annak a filmnek a részese lenne.


Chapters